Gelendzsiket és Krasznodárt - amelyek konkrétan a «Krasznodári határterület» elnevezésű oroszországi szubjektum részeit képezik az Orosz Föderáció 85 db területi egységéből - is egyik kedvenc utazási célpontomhoz, a Kaukázushoz szokták besorolni.
(Noha oly sok kaukázusi dologgal nem igazán találkozunk benne.)
Az utazó lényegében nem is tudja pontosan, mire számítson, ha Moszkvából átrepül egy Fekete-tengeri üdülővárosba, onnan meg átbuszozik a határterület «fővárosába».
«Nyilván nem egy Dagesztán lesz», szól a hipotézisem, bár természetesen ez az utazás is tartogatott egy-két érdekességet. Mielőtt taglalnám ezeket, itt és most közbeszúrok egy intermezzót a Kaukázusról, hogy valamelyest mindenki tudja, merre is járunk.
A Kaukázus lényegében nem más, mint egy hegyrendszer a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger között, a Kaukázus régióban, általában Európa délkeleti határának tekintik. Ezt mondja a Wikipedia. Szerintem ennél azért sokkal többről van itt szó: ez egy olyan «valami», ami nem elsősorban «hegyrendszer», hanem inkább «fogalomrendszer». Aki járt már «Na Kavkaze", az érti, miről hadoválok. A Föld egyik legizgalmasabb része ez, (valóban) magas hegyekkel, lélegzetelállító panorámákkal, mindenhol kóválygó állatokkal, szinte állandó háborúskodással, millió etnosszal, nem kevés őrülettel, megdöbbentően finom és gazdag étel- és italvilággal, ugyanakkor a legeslegjobb vendégszeretettel is.

A Kaukázus 7 országon ível át (ebből 4 "elismert" - Azerbajdzsán, Grúzia (ezt sem egészen értem, miért veszi totál külön Adzsáriát a térkép tőle - ugyanis ez egy "autónóm köztársaság", ami de facto és de jure is Grúziáhot tartozik), Örményország és Oroszország, és 3 "nem igazán elismert" - Abházia, Dél Oszétia és Hegyi-Karabah). Oroszország további 9 "szubjektumra" bomlik: ezek Dagesztán, Adigéja, Ingusföld, Kabard- és Balkárföld, Karacsaevo-Cserkeszija, Észak-Oszétia, Csecsenföld, valamint a Sztavropoli és Krasznodári határterületek. Tudom, ez olyan, mintha kínaiul káromkodtam volna most egyet, de mondom akkor máshogy: ha példának okáért az észak-oszétokat (más néven alánokat) kiemeljük, akkor ők rokonai a jászoknak (ami jómagam is vagyok), és rögtön helyben is vagyunk! A Kaukázus nem más, mint rokonaink lelőhelye, ahol mi, magyarok nagyon jól fogjuk mindig is érezni magunkat, és találunk rengeteg párhuzamot a saját kultúránkkal.

Misztyer Ibrahim és a konyak szóvirágjai

Őszintén szólva itt csak "harmadik cél" volt a Kaukázus-feeling megjelölése: ez az út azért került megszervezésre, mert Krasznodárba egy csokoládés-munkalátogatást terveztem, ugyanakkor meg fapados repülő (az épp ekkor startoló orosz Pobeda) nem oda, hanem tőle 200 km-re, Gelendzsik településén szállt le. Ami meg egy Fekete-tengeri neves üdülőváros... «Ejj, mondom, ennél nagyobb bajom ne legyen, valahogy túlélem», és végül így is lett: pár napig élveztem a semmittevést a tengerparton. És akkor el is indultak a történések, gyors egymásutánban.
Irtó olcsó volt a repjegy Moszkvából, pár ezer forint, mivel itt, Oroszországban csak 2015-ben indult el az első fapados járat, és VALÓBAN kínált párszáz forintos repjegyeket. Ezekből bevásároltam is párat.
Az XY neves közösségi szállásfoglaló oldalon találtam egy olyan szállást, ami 50 méterre volt a tengerparttól. A tulajjal "kicseleztük" XY-t (azt nem mondom meg, hogyan), hogy nekik már ne kelljen jutalékot fizetni. Egyébként pofonegyszerű, de NEM OROSZORSZÁGBAN ezt nem is igazán tudnád TE kihasználni, mert kétlem, hogy egy német vagy francia szállásadó például ezt megcsinálná.
A szállásadó bácsika ki is jött értem a gelendzsiki reptérre, és ez már megérte (no nem ám az ingyenfuvar miatt), hanem azért, mert kapásból majdnem egy autogramot kértem tőle. Történt ugyanis, hogy az emberke totál úgy nézett ki, mint Omar Sharif a "Monsier Ibrahim és a Korán Virágai" c. filmből, de amikor ezt neki is megemlítettem, akkor visszakérdezett, hogy ki is az az Omar Sharif? (Elneveztem a bácsit Ibrahimnak, mert a valódi nevét sajnos nem árulta el). Viszont rögtön a kezembe nyomott egy hétdecis üveg Hennessy konyakot... - bocsánat, helyi kubany városi konyakot egy ex-Henessy üvegben, de így is nagyon finom volt - ami fél perc alatt elhessintette azon rossz gondolataimat, hogy "épp mi törvényelleneset is követhetett el az apóka, amiért inkognitóban él". Ja, és fotózni sem fotózhattam le.) A tütü után még szimpatikusabbá váló Ibrahim elmondta, hogy egy barátja a helyi konyakgyárban dolgozik, és annyi kubanyi konyakot tud kilopni, amennyit csak akarunk, egyszóval lesz utánpótlás bőven, de persze csak ha úgy gondolom. Egy másik barátja meg tudott volna örömlányokat is hozni, de ezt visszautasítottam (persze csakis a szállás tarifájának nagyságából kiindulva, aber natürlich). Minden nap ittam egyébként az italából úgy kétdecinyit, és ahogyan töltődtem fel vele, úgy töltődött fel a Moszkvában leeresztett testem/lelkem is energiával. A kaukázusi vendégszeretet, ugyebár: felbecsülhetetlen értékű. Helyben is volnánk!

Acélgarázsajtós apartman, lépcsőfeljáró alatti - nyomás-nélküli zuhannyal

A pénzt rögtön le kellett perkálnom a szállásért Ibrahimnak, és ez nem is volt túl olcsó: 12.000 Ft/éj. Először azt hittem, hogy egy garázsba visz be, lakni, de nem, annak csak a külső ajtaja volt acélból, nagyjából abból a fajtából, amit az Armata nevű orosz szupertank se bírna kirobbantani a helyéből. Belül már "ház jellegű" épületben járunk, de régi, rossz, dohos, recseg-ropog, és abba a fürdőszobába TE biztosan nem mennél be. Én már voltam ennél rosszabban is, szóval engem nem lep már meg semmi itt, oroszban. Jó alternatíva lehet a tenger a fürdésre - de az ugyanúgy nehéz, csak másként az, mivel nincs sehogyan sem kiépítve a part: ember nagyságú kövek és hullámok gátolják az önzetlen pancsikolást. Van ugyan egy hosszú hullámtörő, de az is rendkívül balesetveszélyes. Ha viszont egyszer sikerül bemenned, akkor utána nem szabad már lefürdened a fürdőszobában, mivel az a cél, hogy beledörgöld az itteni sót a bőrödbe, ami felszívódik, és immár belülről fejti ki a jótékony hatását. Két konyak után elhiszed már ezt a tézist is. Háromemeletes az "építmény", tető nélküli, ilyenből áll vagy húsz egymás mellett az utcácskában, és kis túlzással állítható, majdnem mind más jellegű, más szóval «mind máshogyan rossz». Néhol az emelet is hiányzik: a lakás helyén egyszerűen luk van. Az ára viszont oly magas egy-egy ilyen apartmannak, hogy inkább vegyél rajta egy házat Mallorcán. Nem is tudom, miért, de Mahacskala villan be ismét az agyamba: az ottani építészeti csodák is beégtek a retinámba. A zuhany a lépcsőfeljárók alatt van kialakítva, a lépcsők alulról meg linóleummal bevonva, majd odaszögelve, ezért ha épp valaki felmegy egy emeletet, akkor «lépett egyet a fejedre». Érted? Nem? nem baj. Víznyomás az nem igazán van, szóval ügyesen kell fürdened, és ha nem sikerült, ugyanakkor korábban beverekedted magad a tengerbe - akkor már nyert ügyed van. Ha viszont egyik sem jön össze, akkor igyál még két-három konyakot, és garantáltan magától kiver a víz!

A halász hutája, ami veri a Michelin csillagos árakat is

A nyaralóhely meglehetősen izolált, emellett nagyon vad. Mintegy 100 méterre található a szállástól a szupergazdagok yachklubja, ennek része a "Halász hutája" elnevezésű, "tengerben csücsülő" étterem, csapkodó vad-romantikus hullámokkal, tengeri széltől borzolt fehér függönnyel, világdrága yachtokkal, meg minden egyéb földi hívsággal. Na itt öt nap alatt kétszer sikerült vacsorálnom, de ez még az ötnapos szállásnál is többe került. Rendben, ez a feeling mindent vitt, emberek milliói azért dolgoznak akár éveket, hogy ilyen helyre eljussanak (többek között én is). A kaja egyébiránt fenomenális: a grillezett óriásrák balszamecettel, a házi szoljankás levesköltemény, a tengeri sós párában átitatva készülő sertés-saslikhús, a hűtött kubanyi vörösbor és utána egy szivar - mind-mind meghatározó gasztróélményt ad az elkövetkező pár hónapra. Konstatálhatjuk azt is, hogy Gelendzsik ezen üdülőrésze drágább mint MOSZKVA, sőt, drágább, mint egy otthoni Michelin csillagos étterem is. És ez azért egy pöttynyit túlzás. Jó, azt is aláírom, hogy nem muszáj ide eljönni, nem szorítanak konyakosüveget a fejedhez (vagy de?), ugyanakkor tényleg nem értem azt az elvet sem, miszerint valami, ami sokkal, de sokkal vadabb/kiépítetlenebb, mint bármi más a világon, finoman szólva is "érdekes" a szállás, 0 szórakozási, szinte 0 fürdési lehetőséggel, és szinte 0 turistával - hogyan kerülhet összességében kétszer annyiba,
mint egy fullextrás olasz hetes nyaralás? Hmm, lehet, hogy pont ezért, ha megfordítjuk a dolgot? Oké, azt is el kell ismerni, hogy van azért alternatíva az étkezésre - egy bábuskás menza és egy vegyesbolt képében. Mindkettőt használtam is, tényleg szuperek voltak, nem is túl drágák, ugyanakkor messze, gyalogosan, macerásan megközelíthetően. A gyümölcsök/zöldségek - paradicsom, szőlő, uborka, málna és még úgy harmincféle más élelmiszer - például a tejtermékek, kenyérfélék - természetesen sokkal finomabbak itt, mint Moszkvában. És oké, azt is bevallhatom, hogy ha pont ezt a feelinget keresi az ember - hogy egyedül legyen a természet óriási erejével, erős széllel, brutálhullámokkal, magas hegyekre, delfinekre, tengeralattjárókra, és nyílt tengerre nézően elmélkedve a világ nagy dolgairól konyakmámoros androméda ködben levitálva - akkor jó helyen jár. Nem olcsó elvonulós-szórakozás, de mindenképp különleges élményt nyújt, és én inkább az ilyen helyeket keresem, mint a túlzsúfolt, ipari turizmust. Márpedig sajnos ezekből a helyekből egyre kevesebb van a világon.

Egy kevés Krasznodár

Krasznodárba, a "határterült fővárosába" egy légkondis busszal jutottam el, 200 km az út, 4 óra alatt lehet megtenni. Teljesen európai jellegű mind a buszpályaudvara, mind maga a város, nagyon konszolidált az egész, kábé mintha Győrben járnánk. Persze itt is akad zakós-Vlagyimir-Iljics szobor, meg szovjet felszabadítós emlékmű, meg a tetején óriásgázpalackkal közlekedő marsrutka iránytaxi, "a kerítésen luk van fúrva a faágnak, mert úgy nő" jelenség, ugyanakkor rendezett, tele van zölddel, ésszerűséggel és élettel. Nekem nem tűnt nagynak a valós lakosságához képest (kb 710.000 lakosa van). Pár viszonteladó csokoládés partnerünk van itt, mindet végiglátogattam, a látogatást meg besűrítettem egy napba, így nem igazán volt érkezésem turistajellegű városnézésre. Amit láttam, az viszont tetszett.
Összességében természetesen elégedett vagyok az ötnapos nyári úttal: az emberek, az ételek, a levegő és a természet ősereje magával tudott ragadni és energiával megtölteni.
A következő kaukázusi kaland a harmadik kellene, hogy legyen a sorban, de igazából a «nulladik» lesz, ugyanis megpróbálom írássá faragni 2009. évi kéthetes, nagyszabású, országokon átívelő «Kaukázus-ralis» kalandozásom, ami jelenleg naplós formátumban van meg. Aztán meg majd jöhet a harmadik kau-kaland!

Infoblokk

Repjegy Budapest Moszkva - kb. 30.000-50.000 Ft (Wizz, Aeroflot)
Repjegy Moszkva - Gelendzsik - kb 3.000 -8.000 Ft (Pobeda)
Vízum (turista) - kb 23.000 Ft
Szállás - szigorúan! - 12.000 Ft/éj.