Blogger: Turóczi Gábor
E-mail: gabor.turoczi@mail.ru

 

Az eddigi kaukázusi utazások: 

Done (12) - Örményország, Grúzia, Adzsára, Dagesztán, Kabargyino-Balkária, Karacsáj-Cserkeszföld, Ingusföld, Csecsenföld, Krasznodári határterület, Sztavropoli határterület, Rosztovi határterület, Azerbajdzsán.  

Left (5) - Adigéja, Abházia, Észak-Oszétia, Dél-Oszétia, Nakhicevan (Azerbajdzsán exklávéja) 

 

Nos akkor, Pajéhali!! Ó, de sok jelentése is van ennek az egyetlen orosz szónak: 

 

- Turóczi Gábornak hívnak.

- a chocoMe kézműves csokoládé moszkvai képviseletét vezetem 2013 óta, a vállalat működésében annak indulása, azaz 2010 óta részt veszek. 

- én szerkesztem a http://lucullus.blog.hu oldalt  (2003-tól működő, ma is aktív egyesület, nemzeti vacsorákat szervez Magyarországon)  és az én agymenésem volt a http://extremszakacs.blog.hu is (2006-2016) is.  (Tudják, ez volt az a "fura fazon, aki paprikás csirkét főzőtt az Északi-sarkon, a levegőben, a Lánchíd tetején, a Góbi sivatagban, Sztálin csizmáján meg hasonló elvont helyeken..., hogy a magyar konyhát népszerűsítse").

- imádok csavarogni. általában nem az országonkénti bontást preferálom. Mert mi is számít ORSZÁGNAK? Az Északi-sark? Hegyi-Karabah? A Boszniai Szerb Köztársaság? Koszovó? Netán Dél-Oszétia vagy Abházia? A tűzszüneti zóna? A lebombázott és aláaknázott, tiltott Agdam városa? A Transz-Dnyeszteri Köztársaság, mint Európa utolsó kommunista állama? Vagy a Feröer-szigetek, ami Dánia? (dehogy Dánia). Vagy a CCCP, netán Csehszlovákia? Na ne röhögtessenek már. Ha már voltál Jaltában, akkor voltál a Szovjetunióban, Ukrajnában és Oroszországban is? Igen! De nem... Akkor most hogy is van ez?! Szerintem nem az "országokat" kell  "kipipálni", hanem a Föld különböző "territóriumain" élő embereket megismerni, kultúrájukat-szokásaikat megérteni, megkóstolni étkeiket, bemenni a házaikba, és elvinni hozzájuk a saját kultúránk alapköveit is. Talán mi magunk is "jobbulunk, okosodunk" ettől, a világunk meg kevésbé lesz rossz.

- igyekszem nagy ívben elkerülni a "hagyomanyos ertelemben vett turizmust" és olyan helyekre megyek a legszívesebben, ahová más nem. A legtöbb ember Moszkvában megnézi a Vörös-teret, én meg ugyancsak megnézem azt, de egy magas háztetőről, vagy a nyomába eredek egy föld alá elvezetett folyónak. Ez nem azt jelenti, hogy a Vörös-tér ronda lenne (hisz gyönyörű, lélekemelő, imádom), hanem azt, hogy más szemszögből JOBB nézni rá. Imádom az ún "urban exploring"-ot, azaz a tetőkön való mászkálást, a föld alatti kalandokat,  a működő ipari helyeket es az elhagyatott objektumokat is. Téged Kiev izgat Ukrajnában? Ok, aláírom! Én meg megyek Csernobilba, szevasz... 

- imádok írni, és a médiában időről-időre jelen lenni. Céljaim - a kultúra és a világ valóban értékes és érdekes dolgainak megismertetése - így rengeteg emberhez eljutnak. Főleg a gasztronómia- és kulturális-utazási-szociográf témák izgatnak, bar az ipari letesitmenyek is. Mintegy 100 szakcikket írtam eddig különböző médiumoknak (Index/Travelo, Az Utazó, Café és Bár, Vendáglátás, Chili, Elite magazin, CEO, Campus, Est TV, Kreatív stb), pár írásom átvette a National Geographic online, az Index/Ongo, a Heti Válasz, Travelline, de írogattam rövid sci-fiket is. Írtam emellett egy könyvet "Paprikás csirke az Északi-sarkon" címmel, és úgy emléxem, kb. 23 éves lehettem, amikor eladtam a városmarketing szakdolgozatomat Jászberény városának. 

- számát nem tudom, hányszor szerepeltem a magyar és külföldi médiában: ugyancsak utazás/gasztronómia/extrém-szakács témakörben, valamint az összes létező otthoni tévében főztem is már mindenféle izgalmasat.

 

 

 

 

Gelendzsiket és Krasznodárt - amelyek konkrétan a «Krasznodári határterület» elnevezésű oroszországi szubjektum részeit képezik az Orosz Föderáció 85 db területi egységéből - is egyik kedvenc utazási célpontomhoz, a Kaukázushoz szokták besorolni.
(Noha oly sok kaukázusi dologgal nem igazán találkozunk benne.)
Az utazó lényegében nem is tudja pontosan, mire számítson, ha Moszkvából átrepül egy Fekete-tengeri üdülővárosba, onnan meg átbuszozik a határterület «fővárosába».
«Nyilván nem egy Dagesztán lesz», szól a hipotézisem, bár természetesen ez az utazás is tartogatott egy-két érdekességet. Mielőtt taglalnám ezeket, itt és most közbeszúrok egy intermezzót a Kaukázusról, hogy valamelyest mindenki tudja, merre is járunk.
A Kaukázus lényegében nem más, mint egy hegyrendszer a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger között, a Kaukázus régióban, általában Európa délkeleti határának tekintik. Ezt mondja a Wikipedia. Szerintem ennél azért sokkal többről van itt szó: ez egy olyan «valami», ami nem elsősorban «hegyrendszer», hanem inkább «fogalomrendszer». Aki járt már «Na Kavkaze", az érti, miről hadoválok. A Föld egyik legizgalmasabb része ez, (valóban) magas hegyekkel, lélegzetelállító panorámákkal, mindenhol kóválygó állatokkal, szinte állandó háborúskodással, millió etnosszal, nem kevés őrülettel, megdöbbentően finom és gazdag étel- és italvilággal, ugyanakkor a legeslegjobb vendégszeretettel is.

 

Nemrég elhatároztam, hogy körbenézek egy kicsit a Kaukázus Oroszországból elérhető helyein is. Az ember fia általában keveset tud a világnak eme titokzatos szegletéről, és az is főleg robbantásokkal, nehéz- puskaporos levegővel átitatott szakadár kisköztársaságokkal, meg bizonytalan államformákkal kapcsolatos. Ilyen "sztán", olyan "sztán" - és az egésznek se füle, se farka. Ezzel az írással az előítéleteken szeretnék változtatni, és bebizonyítani, hogy a Kaukázusban fogad minket talán a legnagyobb vendégszeretet a világon, itt vannak a legeslegfinomabb ételek, és itt élnek a legkiválóbb emberek.

A Kaukázus Rali kapcsán tudomásunk szerint a következő megjelenések születtek: 

 

Előszó

A Kaukázus Rali 20 napja és 7000 kilométeres távja során a Balkán, Törökország és a Kaukázus 11 országának legszebb tájain haladt keresztül. Az extrém kaland- és teljesítménytúra olyan tájakon át vezetett, ahová eddig kevés turista merészkedett: az út során érintettük a 90-es évek és napjaink háborús zónáit, így Bosznia, Koszovó, Hegyi-Karabah puskaporos tájait is. A verseny célja volt, hogy a résztvevők testközelből ismerhessék meg az ott élők mindennapi életét, kultúráját, a régiók múltját és jelenét. A mezőny igen színesnek mutatkozott, hiszen a magyarokon kívül német, lengyel, brit és amerikai csapatok is jelentkeztek. A verseny a kortörténeti emlékhelyként és idegenforgalmi látványosságként funkcionáló Memento Parkból startolt.
Jómagam azután kapcsolódtam be a történésbe, hogy a Sztálin-dísztribün tetején főztem egy grúz egytálételt, BOZARTMA-t, és persze autóm az nem volt, de „potyázással” végül megoldódott a dolog: a szervezők oly kedvesek voltak, hogy helyet biztosítottak egy szervezői autóban, ahonnan itt-ott átkunyeráltam később magam más csapatokhoz is.   A következőkben akkori naplómból szemezgetek, a teljesség igénye nélkül.